TÉMA: Humor

Egy nő jön a dokihoz kékre-zöldre verve, mire a doki felkiált:



- Istenem, mi történt magával?!
A nő sírva mondja:
- Akárhányszor jön haza az uram részegen, mindannyiszor megver ...
- Hmm, - mondja az orvos - tudok erre egy teljesen biztos és hatásos szert! Azután, hogy az ura hazaért, vegyen egy csésze kamillateát és öblítse vele a torkát, alaposon öblögessen!



Kettő hét múlva jön ugyanez a nő a dokihoz; virágzóan néz ki és mondja:



- Doktor úr, ez csodálatos amit javasolt! Képzelje, jön az uram holt részegen én meg csak öblögetem, öblögetem a torkom, ő meg nem bánt engem ...
- No látja! - mondja a doki szerényen - egyszerűen csak kussolni kell ...

A feleségem azt mondta, öt perc és kész lesz.

Tessék, megjavítottam!

Hajótörés


Egy csodásan magányos szigetre a következő embercsoport vetődik egy
hajótörés miatt: két olasz, két francia, két német, két görög, két angol,
két bolgár, két kínai, két amerikai és két ír férfi, továbbá minden nációból
egy nő.

Egy hónap elteltével a semmi közepén lévő magányos kis szigeten a következő
furcsaságok voltak észlelhetők:
- Az egyik olasz férfi legyilkolta a másikat az olasz nő miatt.
- A két francia férfi pikáns hármast alakított a francia nővel.
- A két német pontos heti időbeosztás szerint, felváltva hál a német nővel.
- A két görög pasas egymással hál, a görög nő pedig főz rájuk.
- Az angol férfiak azóta is várják, hogy valaki bemutassa őket az angol nőnek.
- A bolgárok hosszú percekig nézték a végtelen óceánt, majd újabb hosszú percekig szemlélték a bolgár nőt, végül úszni kezdtek.
- A kínaiak alapítottak egy vegyesboltot (mosodát, étkezdét, stb.) és teherbe ejtették a kínai nőt, hogy legyen elég személyzet.
- A két amerikai férfi az öngyilkosság határán van, mert az amerikai nő folyamatosan azon nyavalyog, hogy nem tudja megvalósítani önmagát, nem beszélhet a pszichoterapeutájával, fel szeretné végre dolgozni az anyjával való kapcsolatát, és kövérnek látszik a pálmafák mellett, és ezen az sem változtat, hogy itt nem kell adót fizetni.
- Az írek felosztották a szigetet északi és déli részre, valamint lepárolót építettek. Nem emlékeznek szexre, mert a kókuszpálinka némi homályosodást idéz elő az agyukban, de boldogok, mert az angolok nem érzik jól magukat.

Nyugdíjas imája.

Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége,
amikor elértem, felnéztem az égre
hála az Istennek most már megpihenek,
nem parancsol senki, magam ura leszek.
Nem lesz többé nekem zsarnokom az óra,
nem pislogok félve a nagymutatóra,
nem kell olvasgatnom mikor üt és hányat
nem kell odahagynom a jó meleg ágyat.
Csak akkor kelek fel, amikor jólesik,
az egész háznépem kívánságom lesik,
etetnek, itatnak s vakarják a hátam
ezt a boldog időt, jaj de régen vártam.


Rám virradt az első nyugalomnak napja,
feleségem így szólt, hallja e kend apja:
itt rám villantotta gyanúsan a szemét,
hát most már igénylem fele segítségét.
Elvégre nekem ezt esküvel fogadta,
de hát, amíg szolgált, nem volt foganatja,
már egy kis pihenés, énrám is rám fér
meglátja nem sok ez, s azután ráér.

Ezelőtt feleség, háziállat s gyermek
én nálam mindnyájan hamarabb felkeltek,
most már négy órakor a házba nem férek
azon a jogcímen, hogy most már ráérek.
Feleségem eddig sohasem volt bajban
még a jövés-menés sem fogott ki rajta,
amióta végleg eljöttem nyugdíjba
minden nap más bajok mutatkoznak rajta.

Emiatt kell nekem legkorábban kelni,
emiatt kell nekem a piacra menni
emiatt vár rám ezer féle dolog
sokszor a szemem, már alig-alig forog.
Amikor szolgáltam, megkímélt mindenki
még a gyermeknek sem volt szabad mukkanni,
most már mindenkinek szabaddá lett a tér
itt is az a jogcím, az öreg már ráér.

Éjjel, ha a cica elnyiffantja magát
így szól feleségem, ihol van a kabát
bocsásd ki öregem, várd is meg, Te nem félsz
majd lepihensz azután, Te legjobban ráérsz.

Hogyha üzletekbe vagy piacra megyek
utolsó vásárló biztosan én leszek,
elfáradok bele, olyan sokszor kérek,
de hát leintenek, várjak, én ráérek.
Ha meg elülhetnék, jönnek az unokák,
szilaj borzas fiuk, maszatos kislánykák
mind az én nyakamba ömlenek szegények
cibálnak s tűrnöm kell mivel, hogy ráérek.

Én édes Istenem! Hátha már ráérek,
én üljek azért is, akit elítéltek?
Hol volt ez a sok baj idáig megbújva?
Pont csak arra vártak, hogy menjek nyugdíjba.
Mindennek meg van a maga nehézsége,
na ha majd meghalok, megpihenek végre.
Csakhogy álmot láttam, ami megmutatja
mi vár odaát, a szegény nyugdíjasra.

A menny kapuja előtt, ott áll egy nagy sereg
fele bosszankodik, fele meg kesereg.
Kérdem, miért áll kívül ennyi szellem utas?
Rá mondja egy bakter, ez itt mind nyugdíjas.
Van itt kérem olyan, aki kétszáz éve
kóborog idekint s vár a bemenésre,
mert ha az ajtóig némelyik el is ér
Péter így mordul rá: kend nyugdíjas, ráér,
No, ha valamikor még újra születek,
tudni fogom már, hogy mitévő legyek.
Leszek taligás, vagy örök vándor utas
Akármi, csak éppen ne legyek nyugdíjas