Megszakad a táncos szív! Elhunyt Wünsch László .
- Részletek
- Szülőkategória: Hírek
- Kategória: Mezőhír
- Utoljára módosítva 2025. augusztus 03. (vasárnap) 13:02
- Publikálva: 2025. augusztus 03. (vasárnap) 12:39
- Írta: Horváth László
- Találat: 1006
Megszakad a táncos szív! Elhunyt Wünsch László .
Emberséget, becsületet, tartást, mások tiszteletét, megbecsülését és a népi tánc szeretetét tanulhattuk tőle.
Nagyon szomorú hír érkezett. Életének 94. évében csendesen és békésen eltávozott a földi életből Wünsch László, vagy ahogy nagyon sokan ismerik Laci bácsi. Halálával óriási űrt hagyott maga után. Ezrek búcsúznak majd a ravatalánál. Wünsch László 1931. november 19-én született Diósgyőrön. Dunaújváros honlapján így olvashatunk életéről:
„Wünsch László iskolai tanulmányait Diósgyőrben végezte, valamint aktív tagja volt a híres Diósgyőr Vasas Táncegyüttesnek. 1950 szeptemberétől kezdte tanulmányait a Színház és Filmművészeti Főiskola Koreográfusképző Főtanszakán, ahol nem csak néptáncot, hanem a táncművészet minden ágát (klasszikus balett, karaktertánc, modern jazztánc, társastánc stb.) megtanulta. 1951-ben még főiskolai hallgatóként, a Népművelési Minisztérium nyári gyakorlatra küldte Dunapentelére a tánccsoportok támogatására, értékelésére, táncversenyek zsűrizésére. A diploma megszerzését követően 1954-ben érkezett Sztálinvárosba, mint az együttes koreográfusa, vezette a Sztálin Vasmű Művészegyüttest.
A sikeres államvizsga után házasságot kötött Tomcsányi Évával. 1957-ben társastánc-pedagógusi képesítést szerzett és feleségével tánciskolákat indítottak. Május 14-én indult el első külföldi, lengyelországi útjára a Vasas Táncegyüttessel. Két évvel később megrendezték az első Országos Vasas Fesztivált. A város 10 éves évfordulójára „Város született” címmel táncjátékot készített.
Tizenegy év áldozatos és sikeres munka után megvált a Vasas Táncegyüttestől és 1963-ban elvállalta a dunaújvárosi Társastánc Klub vezetését és megalapította a Fekete Fehér Táncegyüttest, amely ekkor egyedülállónak számított újszerű koreográfiájával, táncdráma műfajú előadásaival. A következő években több táncjátékot is rendezett pl.: Fény és árnyék; Tánckoktél; Búcsúzás; Találkozás címmel stb.”
Nehéz szavakba önteni, mit érez most az a sok ember, akinek alakította az életét, akiket fiává, lányává fogadott a tánctanítás során. Emberséget, becsületet, tartást, mások tiszteletét, megbecsülését tanulhattunk tőle.
Könnyek közt gépeltem a fenti sorokat, hiszen én is neki köszönhetem a fiatal és az idősebb korom legsikeresebb éveit, A feleségemmel való találkozást, családot és még nagyon sok mindent. Most már Éva nénivel lehet az égi táncparketten.
