Mezőfalván is megemlékeztek az 1956-os forradalomról és szabadságharcról
- Részletek
- Szülőkategória: Hírek
- Kategória: Mezőhír
- Utoljára módosítva 2026. október 23. (péntek) 18:18
- Publikálva: 2026. október 23. (péntek) 18:10
- Írta: László Horváth
- Találat: 244
Fotók a rendezvényről itt! >>>
Mezőfalván is megemlékeztek az 1956-os forradalomról és szabadságharcról
Ünnepéles ke
retek között koszorúztak és gyújtottak mécsest intézmények, civil szervezetek képviselői, valamint magánemberek.
Elsőként Virág Viktória köszöntötte a megjelenteket Gárdonyi Géza szavait idézve: „A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.”
A Himnusz közös eléneklése után Kristofory Valter Mezőfalva katolikus plébánosa mondta el az ünnephez kapcsolódó gondolatait.
Mindenható, örök Isten, alázattal borulunk szent Fölséged elé, hogy a harctereken elesett hős testvéreinkért könyörögjünk. Te láttad küzdelmüket, aggodalmukat, szenvedésüket és vérük hullását: irgalmazz nekik, és adj megnyugvást az örök békesség hónában!
Kegyelmedbe ajánljuk őket, Urunk, Istenünk, ismerd el őket, teremtményeidet, magadénak: ne emlékezz vétkeikre, melyeket a meggondolatlanság zavarában vagy a rossz kívánságok hevületében követtek el, és örvendeztesd meg mindnyájukat szent színed látásával!
Isteni Megváltónk, Jézus Krisztus, a te mondásod ez: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért." Akikért most imádkozunk, nem kímélték magukat, életüket áldozták értünk, a mi épségünkért és testi-lelki javainkért. Tekints rájuk kegyesen, és részesítsd őket kereszthalálod végtelen érdemében!
|
|
Nekünk pedig add, hogy a drága vérrel megszerzett és megvédett hazát odaadóan és önfeláldozóan szeressük, érte dolgozni meg ne szűnjünk! Add, hogy a hősök véréből és áldott emlékéből a komoly kötelességteljesítés, a hősies áldozathozatal szelleme áradjon ránk! Adj csüggedetlen szívet, hogy a harctereken elesett honfitársaink nyomában magyar hazánkért mindent megtegyünk, törvényeid és tanításod szerint éljünk, dicsőségedre embertársaink javára! - Ámen
Kristorory Valter plébánost követően Masinka Csabánétól Mezőfalva alpolgármesterétől hallhattuk az ünnepi megemlékezést.
Tisztelt Ünneplő Közösség, Kedves Mezőfalviak!
Azért gyűltünk ma itt össze Mezőfalván, hogy fejet hajtsunk a magyar történelem egyik legfényesebb, legtisztább fejezete előtt. Különleges és méltóságteljes pillanat a mai, hiszen pontosan a hetvenedik évfordulója van annak a csodának, amelyet 1956-os forradalomként és szabadságharcként zártunk a szívünkbe. Hét évtized telt el azóta, hogy a magyar lélek, a szabadságvágy és az önfeláldozás örök példát mutatott a világnak, bizonyítva, hogy a zsarnokság és az elnyomás láncai elszakíthatok, ha a szívünkben ott dobog a hazaszeretet és az igazság iránti vágy.
Amikor felidézzük az akkori eseményeket - a pesti utcákon hömpölygő tömeget, a lyukas zászlókat, az egyetemi ifjúság bátor kiállását egy olyan pillanatra emlékezünk, amikor megszűnt a félelem. Eltűntek a falak, nem kérdezték egymástól az emberek, hogy ki milyen világnézetet vall, mi volt a múltja, vagy miben hisz. Egyetlen cél létezett: a közös haza, a szabadság és egymás védelme.
1956 hősei nem hivatásos katonák voltak, hanem hétköznapi emberek: munkások, diákok, anyák és apák, akiknek elegük lett az elnyomásból, a hazugságból és abból, hogy idegen érdekek irányítsák a sorsukat. Országszerte a falvakban és városokban alakultak meg a forradalmi bizottságok, ahol a szomszédok összefogtak, hogy fenntartsák a rendet, pékségek sütötték a kenyeret a rászorulóknak, és teherautók indultak vidékről Budapest felé, hogy élelmet vigyenek a harcolóknak. Ez a tiszta, önzetlen segítségnyújtás volt 1956 igazi arca. Az elmúlt hetven év legfőbb tanulsága és tapasztalata az, hogy a szabadságért nap mint nap meg kell küzdeni, az nem magától értetődő adottság. Megtanulhattuk, hogy a magyar nemzet ereje soha nem a fegyverek számában, hanem a morális tartásban és az igazságban rejlett.
Ma, hetven évvel később, egy teljesen más, de nem kevésbé kihívásokkal teli világban élünk. A jelenlegi politikai és társadalmi helyzet, mind itthon, mind a nagyvilágban, számtalan bizonytalanságot és változást hoz. A globális gazdasági nehézségek, a kulturális feszültségek és a minket körülvevő politikai megosztottság sokszor bizonytalansággal tölthetik el a mindennapjainkat. Ebben a zajos és gyorsan változó világban könnyen elveszíthetjük a fonalat, és könnyen engedhetünk a széthúzás csábításának.
Éppen ezért van szükségünk ma is a patrióta értékrendre. A hazafiság modern értelmezése nem a bezárkózást jelenti, hanem a gyökereink tiszteletét, a kultúránk védelmét és a saját közösségünk iránti felelősségvállalást. Patriótának lenni itt, Mezőfalván azt jelenti, hogy hiszünk a szőkébb és tágabb hazánk jövőjében, tiszteljük a múltunkat, és teszünk a jelenünkért. A valódi hazaszeretet nem a hangos szavakban, hanem a csendes, kitartó munkában mutatkozik meg: abban, ahogyan gyermekeinket neveljük, ahogyan a környezetünket óvjuk, és ahogyan egymás felé fordulunk.
Ez a hetvenedik évforduló arra emlékeztet minket, hogy a legnagyobb viharokban is csak egymásra számíthatunk. 1956-ban a tankok ellenében is volt egy fegyvere a magyaroknak, amit semmilyen diktatúra nem vehetett el tőlük: az összefogás.
Ezért fordulok ma Önökhöz, a mezőfalvi közösség tagjaihoz. A nagy történelmi tettek mindig kicsiben kezdődnek, itt, a mi utcáinkban, a mi településünkön. Buzdítok mindenkit az összefogásra! Engedjük el azokat a felesleges vitákat, amelyek elválasztanak minket, és koncentráljunk azokra az értékekre, amelyek összekötnek. Segítsük a rászoruló szomszédot, támogassuk a helyi kezdeményezéseket, és építsünk egy olyan összetartó közösséget, amely védőhálót nyújt mindannyiunk számára a nehéz időkben. Mutassuk meg, hogy
mi, akik itt élünk, képesek vagyunk egy irányba húzni a szekeret! Tiszteljük egymás véleményét, de a településünk érdekeit és a békés együttélést helyezzük mindenek elé. Legyen ez a hely egy olyan biztonságos sziget, ahol az emberi szó, a jószomszédi viszony és a közös munka többet ér, mint bármilyen megosztó jelszó. Ha itt, Mezőfalván képesek vagyunk egyetértésben és szeretetben együttműködni, akkor a nemzetünk is erős és megingathatatlan marad.
Dicsőség az 1956-os hősöknek, és adjon a Jóisten erőt, bölcsességet és összetartozást a mezőfalviaknak és minden magyarnak a jövő építéséhez!
Az ünnepi beszédet követően Nagy Ferenc mondott el két verset. Kisfaludy György 1956 te csillag és a Radnóti Miklós Nem tudhatom... című művét hallhattuk.
A rendezvény záró mozzanatában koszorúkat helyeztek el a résztvevők a mezőfalvi 1956-os emlékműnél, valamint meggyújtották az emlékezés mécseseit.
