A Don-kanyarnál és a világháborúkban elhunytakért égnek a mécsesek

Felhasználó értékelés

Részletek: Szülőkategória: Hírek; Kategória: Mezőhír; Utoljára módosítva 2020. január 12. (vasárnap) 13:59; Publikálva: 2020. január 12. (vasárnap) 13:34; Írta: Horváth László; Találat: 889

Don-kanyarban és a világháborúkban elesettekre emlékeztek Vasárnap Mezőfalván

A templomkert előtt felállított II. világháborús és a Kinizsi utcai I. világháborús emlékműnél égő gyertyák, mécsesek a harcokban elhunyt katonák, civil áldozatok, valamint a kitelepítések áldozatainak állítanak emléket. Mezőfalván is több száz embert érintenek az egykori tragédiák.

"1943. január 12-én a 2. magyar hadsereg által védett 200 km hosszú Don-menti terepszakaszon (Voronyezsnél) is támadásba lendültek a jelentős páncélos erőkkel támogatott szovjet hadosztályok. A túlerejű offenzíva már az első napokban több helyen áttörte a hiányosan fölszerelt magyar csapatok védővonalát. Az eredetileg több, mint kétszázezres magyar hadsereg, amely már az előző hónapok hídfőcsatáiban is jelentős veszteségeket szenvedett (25-30 ezer fő), hatékony légierő és légvédelem, kellő számú páncélos-egység és páncélos-elhárító fegyver hiányában - de egyéb hadieszközökben és ellátmányban is problémákkal küszködve - fokozatosan tért vesztett, darabokra szakadt, megsemmisült... A kemény hidegben (-40 fok) megfelelő téli ruházat nélkül harcoló, majd visszavonuló/menekülő katonákat az ellenséges golyókon kívül a fagy is tizedelte: több tízezren maradtak holtan a hófödte csatatereken...

Magyarországnak nem volt - közvetlen - oka a Szovjetunió elleni hadbalépésre. Politikai vezetésünk döntését az a meggyőződés motiválta, hogy az első és második bécsi konferencián német támogatással visszakerült területek (Felvidék és Észak-Erdély) megtartásához szüksége volt a németek további jóindulatára..."

E napok története a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartozik.