Nagyvenyimen, Baracson és Kisapostagon is ünnepeltek március15-én

Felhasználó értékelés

Részletek: Szülőkategória: Hírek; Kategória: Mezőhír; Utoljára módosítva 2021. március 15. (hétfő) 21:30; Publikálva: 2021. március 15. (hétfő) 20:14; Írta: Horváth László; Találat: 769

Főhajtás - csoportosulás nélkül

Nagyvenyimen kívülről megtekinthető kiállítással, Baracson a templomosi temetőben Kornis Károly honvéd főhadnagy síremlékénél koszorúzással, Kisapostagon szintén koszorúzással emlékeztek az 1848-as szabadságharc hőseire.

Kisapostag településen Nagy Attila polgármester és Márkli János alpolgármester helyezte el a tisztelet koszorúját a Petőfi ligetben Petőfi Sándor szobránál. Nagy Attila ünnepi gondolatit kisapostagi közösségi oldalán is megosztotta.

Kisapostag Község Önkormányzata

Tisztelt Kisapostagiak!

Ma egy éve, március idusán már nem tudtunk közös megemlékezést tartani Kisapostagon a hősök előtt tisztelegve. Akkor bíztam benne, hogy a nyár közeledtével változni fognak a körülmények és ismét szabadon élhetjük mindennapjainkat. Ma már tudom, hogy ez is csak egy remény volt, amely jelenleg csak vágyálom, ábránd marad… Egy éve hősöket ünnepeltünk, esténkét taps hangos zaja hallatszott sokfelé az egészségügyi dolgozókért, a boltosokért, a sofőrökért, a takarítókért, mindenkiért, akik ebben a csöppet sem könnyen kezelhető világjárványban minden nap tették a dolgukat, mert más lehetőségük nem maradt!

1848-49-es forradalom és szabadságharc résztvevői is hasonlóképen voltak! Nem tehettek mást, hazájukért, szeretteikért, eszméikért szálltak harcba és adták legdrágább kincsüket, életüket, hogy egy jobb világra virradjon a másnap! A kezdetben elért alkotmányos sikerek jogosan táplálták a reményt, hogy Magyarország független lehet nagyobb véráldozat nélkül, de ez hamar illúzióvá vált. Harc és csataterek alakultak ki szülőföldünkön, és a Magyarság felvette a harcot az elnyomó csapatokkal és küzdött függetlenségéért, küzdött szabadságáért, egységesen. Nagyon súlyos veszteségek és véráldozatok érték Hazánkat. A Forradalom leverését, a Szabadságharc elvesztését követő megtorlás hosszú évtizedekig gyógyíthatatlannak tűnő sebet ejtett a Magyarságon.

Szerte Magyarországon és a Világban a kisgyermektől kezdve az idős aggastyánig március 15-én kokárdát tűz a Magyar a mellére, még ha külhonban a szomszédja nem is érti, miért teszi ezt. Ő tudja, tiszteletből! Azoknak az ismert hősök iránti tiszteletéből, akik a Forradalomban részt vettek, akik a Szabadságharcban harcoltak. Olyan hősök Ők, akik nem nyerték meg a harcot, leverték Őket, de mégis győztek, mégis eredményeket értek el Magyarország fejlődésében. Kivívták a Nemzet tiszteletét és beírták nevüket a magyar történelembe. Ezek a hősök olyan tettet hajtottak végre, melyre büszke lehet és legyen is, mindenki, ezért emlékezünk meg 173-ik éve róluk és tetteikről.

A forradalmi eszmék szerzői a Márciusi Ifjak, akik közül igen meghatározó személy: Petőfi Sándor, Irinyi József, Jókai Mór, Vajda János, Vasvári Pál. A Márciusi Ifjak 20-30 éves fiatalok. Hittek abban, hogy a magyaroknak joga van a nemzeti függetlenséghez, az önállósághoz, a szabadsághoz, a szuverenitáshoz. Ezek ma is aktuális elvárások. Az Ő változásra kiéhezett szemléletük és sokuk véráldozata kellett ahhoz, hogy kimozduljon az ország szekere a gödréből, erőszakkal leverték a Forradalmat, de nem tudták a Forradalom előtti állapotot visszaállítani elnyomóink, kis idő múlva a rendszerben változások következtek be. Az ifjúság megmutatta erejét, történelmi léptékkel nézve is elvitathatatlan érdemeik és eredményeik lettek. Magyarország történelmében nem utoljára! Volt még diktatúra alatt Forradalom, amikor szintén a szabadság utáni vágy és az elnyomás elleni küzdelem hajtotta a magyar ifjakat a gigászi túlerővel szemben.

Lesz is még szükség az ifjúság elszántságára és a fiatalok tenni akarására, nyilvánvaló nem forradalmi eszközökkel. Nagyot változott a világ, amely nem csak a taps elmaradása miatt értendő! A fentebb felsorolt hősök ma is teszik a dolgukat legjobb tudásuk szerint és sokszor még sincs köszönet, megbecsülés! Vannak személyek, akik tagadják a vírus létezését, a meghozott intézkedések jogosultságát és minden erejükkel és lehetősséggel élve azon munkálkodnak, hogy elbizonytalanítsák azokat az embereket is, akik még egy éve hősként ünnepelték azokat a szakembereket, akik naponta vívnak csatát jelenünk legnagyobb ellenségével a COVID-al!

Nem szándékom vitába szállni senkivel sem! Csak bízok és reménykedem, hogy a tudósok, orvosok, egészségügyi szakemberek, mint 1848-49 hősei hamarosan megváltoztatják jó irányba a világunkat!

2020 áprilisában egy Szabó Lőrinc verssel emlékeztem meg a Költészet napjáról. Zárszóként fogadják szeretettel!

Szabó Lőrinc

Az áprilisi rügyekhez

Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,

és közben milyen nagyra nőttetek!

hüvelyknyire!… Kilombosodtatok

és ezer könnyű és friss fodrotok

halványzöld lángként repdesi körül

a gallyakat és táncol és örül.

De szépek vagytok, tavaszi rügyek,

de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,

mi vár rátok, – ha itt az ideje,

mint a barna földből a rét füve,

a barna ágból kicsaptok ti is,

akármilyen hideg az április.

Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek,

bölcsebbek, mint én, egészségesek…

Egy hónapja nem láttuk a napot,

mégis hittetek és kibujtatok,

hajtott a szent önzés, küzdöttetek,

győzni akartatok és győztetek!

Győztetek, hívő rügyek s levelek,

irígyelhetem erényeteket:

bolond idő járt rám is, április,

hosszú, naptalan, de én e komisz

tavaszban, mely oly zord és fénytelen,

hitetlen voltam és reménytelen.

Az voltam, fáradt, gyáva és beteg,

utáltam már az egész életet

s ez kellett, ez a büszke változás,

szemeimben ez a csodálkozás,

ez kellett, hogy megváltsam magamat

és megérthessem a példátokat,

hős példátokat, parányi rügyek…

Egy hét alatt de nagyra nőttetek!

Zöld zászlaitok felrepültek a

bokrok, fák és hegyek csúcsaira

s hiába ez a gyilkos április,

reményt hirdettek, reményt nekem is!

Nagy Attila polgármester